Vannak ilyen napok, mostanság túl sokszor is, mikor túlvállalom magam. Persze ez nem csak sopánkodás, "nézzed má' a Gergő milyen elfoglalt, szegény gyerek..." Inkább egy ilyen életérzés, hogy túl sok minden van amiről nem szeretnék lemaradni. Így pedig persze más dolgokól maradok le, amire nem gondoltam ezelőtt.

Azért a sürgés-forgás sok jó dolgot is hoz, új ismerősök, új élmények, azok általában pozitívak.

Ma este korcsolyázás, barátokkal ünneplés, hogy a vállalatuk tinédzser lett (10 éves), aztán zenemutogatás az egyik kedvenc kávézómban (amit ráadásul Álmatlanságnak hívnak), napközben meg kell blogot írni a holnapi másik rendezvényhez, ház(ny)i feladat az MIT netes kurzusahoz, meg egy masik kurzushoz Standford-tól....

Hogy miként lett ez így? A "titok" valószínüleg az innen kimaradt 1 évben keresendő. Majd ha egyszer lesz alkalom....

Már mióta nem volt itt fissülés, azt sem tudom, tudok-e még magyarul írni. Micsoda hátrány külföldre szakadni ilyen sokáig. :)

Pedig van mit mesélni, mindíg van. Most éppen zenét válogatok. Az egyik itteni kávézóban minden héten meghívnak valakit, hogy mutassa meg milyen zenéket hallgat. Igy aztán mindenki találhat új számokat, meg az ember is fontosnak érezheti magát, elkönyvelheti, hogy jó ízlése van. Én is azt remélem. Ha már ilyen messziről szalajtottak, akkor úgy érzem vinnem kell nekik egy kis jó magyar zenét. Válogatás folyik, mi lesz belőle, azt meglássuk holnap este.

A sok hallgatás után persze jó sok nosztalgia is jön, mint mindíg ahol emlékek vannak. Azokkal majd elbánuk máskor, mikor lesz rá idő.

Amúgy itt hideg 26 fok van, lóg az eső lába, ebédidő.

A megbocsatas igencsak kereztenyi cselekedet (oke, en nem vagyok praktikusan kereszteny, de azert vannak jo otleteik), de egyre kevesbe vagyok meggyozodve arrol, hogy minden megkulonboztetes nelkul alkalmazza az ember.

Mikor jon a "megbocsatas" a kepbe? Mikor valaki hulyeseget/gorombasagot/aljassagot kovetett el veled szembe, de rajott, es meg szeretne valtoztatni a viselkedeset. Ezzel viszont csak egy gond van: tapasztalatom alapjan, az emberek altalaban nem valtoznak. Legkozelebb ujra igy lesz, ujabb megbocsatas, sosem tanulas... Az "igergetes" hogy minden maskent lesz, hogy az megtanulta az ember a lecket fabatkat sem er, amig valami komony kovetkezmenye nincs a tetteknek. Feltetel nelkuli megbocsatassal medig nincs.

Igy pedig a "megbocsatasom" reven jutok egy csomo karma-hoz, te azt rakhatom akarhova, ha evoluciosan meg jol hatranyba kerulok. Franya "feledekenysegem" is az ok - mikor rosszul mennek a dolgok, akkor megfogadom, "most az egyszer megbocsatok, de legkozelebb visszlat!". Aztan persze a nyugalmas intermezzo meg eltorli ezeket az erzeseket, es nincs "viszlat" kenyszer...

***

2010 viszont nagyon jo lesz. Erzem a csontjaimban (megha nem is vagyok olyan oreg, hogy barmi mast erezek bennuk). Sot, mar eddig is jobb mint az egesz 2009. :)

Ilyen Karacsony tajan mindig eszembe jut a blog, hisz jo par eve a karacsonyi szunetben kezdodott. Meg most is emlekszem a korulmenyek jo reszere: kicsit unatkozva, kicsit kivancsian keresgelni a neten, belefutni a freeblog-ba, ejszakaba-nyuloan olvasni egy par (joreszt mostmar nem letezo) iromanyt, es regisztralni sajat magamat is...

Azota persze nagyon sok minden tortent, es nagyon sok minden megvaltozott. Neha vagyom vissza ahhoz a regi onmagamhoz. Meg hogy mennyire "nevtelen" volt ez a hely, es igy azt tudtam irni amit csak akartam. Megha joreszt csak illuzio volt a "kreativitasom".

Persze igy a jo adag blog-hanyagolas utan, a "nevtelenseg" ujra megvan, de azert ez nem a regi. Sokkal kapkodosabb erzesem van, ugyanannyi ido sokkal kevesebbnek erzodik, talan nem utolso sorban mert nem teljesen jol hasznalom ki. Igy pedig, hogy az ido nem adott hanem premium, sokminden nem olyan jo mint lehetne. Tervek kozott ugralva hanyagolom el az ittet es mostot. Meg ha mar irok, megha nem is teljesen tudatosan, de csak kellene valakinek olvasnia egyebkent meg kicsit idopocsekolasnak erzem. Ha nem akarnam, hogy mas lassa, akkor irnek papirra - irok is, a legjobb kifakadasokat papiron talalom meg, igy a fuzeteimben szetszorva jo kis "gyongyszemeket" lelnenek ha itt tudna barki mas is magyarul...

*

Uj ev, uj kezdetek illuzioja. Bar azt talan fejlodesnek konyvelhetem el, hogy ezeven az ujevi fogadalmakat az uj ev elott szeretnem elkezdeni. Nem szeretem a kulonleges alkalmakkor  tett kulonleges dolgokat. Ha valamit jol szeretne csinalni az ember, akkor mindig ugy legyen, ne csak amikor ilyen mesterseges nyomas nehezedik ra.

Marpedig van boven mit fogadni es javitani. 2010 pedig jo ev lesz. Kulcsszavak pedig remelhetoleg:

• sarokra allas
• hatekonysag
• utazas
• ujrafelfedezes
• itt-es-most

Nem mindha ez jelentene barmit....

*

Most csend van, csak a szamitogepek ventillatora hallatszik, es az en gepelesem. Az elso atdolgozott Karacsony (hiszen az itt Tajvanon nem unnep), bar nem mindha sokat ertem volna el ma. Ejfel utan. Meg egy kis olvasas (offline) belefer ma, lezarni a napot.

Es Boldog Karacsonyt. :)

Immaron egy honapja hordom a fogszabalyzomat, de ujra es ujra emlekeztetnem kell magamat, miert is vagtam neki... Idonkent fogalmam sincs, pl. mikor ezen a heten ket fogamat huzta a doki, nem kis erolkodes aran. Meglepte az en europai villas-gyokeru fogam, nincs hozzaszokva a tajvani egygyokeruek mellett... Szoval volt boven huzas, vonas, beletores. Nem tudom a vegen ki izzadt meg jobban, en vagy a doki. De mostmar megvan, nincs visszaut. A tobbi (megmaradt) fogam is mozog ossze vissza, igy igencsak valogatni kell milyen kajat tudok eppen enni. Persze nem en vagyok az elso ember a vilagtortenelemben fogszabalyzoval. Es szerintem nekem meg konnyebben is megy mint a tobbsegnek, de magamnak ez egy meghatarozo elmeny. Foleg, hogy a

Ha nekiallnek megkeresni az eredeti indokokat, amiert ezt a blogot elkezdtem irni, akkor a kaladvagy a legszembeotlobbek kozott lett volna. Valami olyasmi racibol, hogy mikor az emberen rajta van a "kenyszer", hogy erdekes legyen, akkor valahogy mindig kiotol valamit amitol erdekes lesz. Vagy legalabbis probal valami hasonlot...

Ezzel most osszevethetem a jelenlegi helyzetemet: negy ev Angliai kiruccanas utan (ami mondjuk egy felkeszulesnek is tekintheto) Tajvanra vitt a szel, immar ot honapja (es ki tudja meddig). Kalandnak ez jo felutes? Biza, adott a teljesen uj szituacio, rejtelmes nyelv (bar 5 honap utan kicsit kevesbe rejtelmes), meg rejtelmesebb etelek, uj baratok, uj tajak, uj szokasok, uj burokracia, uj idojaras, minden uj. Es mindez a valtozas egy ropke 16-oras repulout utan volt, mikor a hetet a surgo-forgo Oxfordban kezdtem, es meg surgo-forgobb (bar nekem sokkal csendesebb) Taipei-ben fejeztem... Ha itt nem lenne szituacio, amirol lehet irni, akkor sehol...

Ehhez kepes csend. Tul sok izgalom lenne? Vagy valtozott a motivacio? (jo eg, oregszem? :P ) Talan tul sok 3 nyelvet fenntartani (a legtobb baratom mar inkabb angolul tarsalog), annyi fele kommunikalni?

Semmi sem olyan mint annak idejen mikor ezt kezdtem. De ezt az uj kezdetet sem kellen elszalasztani. Igy 5 honap utan megprobalok majd valahogy felzarkozni....

... de mikor nem mondod ki a kérdést, de választ kapsz rá, mondjuk mikor egy régen olvasott blog felnyitásakor épp pontosan arról van szó amit most ebben a pillanatban rágja az embert....  na akkor kezdhetnék el valami felsőbbrendűben hinni, de ehelyett inkább olvasok tovább.... Huh, ez most kiütött kicsit....

[...]

Az jutott viszont eszembe - Jézus, Buddha és Mohamed (többek között) vajon a való életben mennyire kontrollálta magát és beszélt szépen, vagy épp az ellenkezője? Kezd úgy tűnni, hogy az életre való nagy rálátás sokszor párosul szabadszájúsággal... Nem az, hogy mindenre káromkodik az ember, ami csak jön. Inkább az, hogy valamit sokkal könnyebben és valóságosan lehet kifejezni mikor az ember nem azzal törődik, hogy politikailag korrekt és kimért legyen....

 

22:17 - hangok

18:58 - Lake district